Naplómból másolva

2005 március 20. vasárnap. 

A Nagy-Hársas hegy délnyugati oldalát látogattam ma meg. Idáig van lehetőség arra, hogy autóval is meg közelíthetem a kinézett helyet. A hegycsúcsra is innen lehet járművel feljutni, igaz nem minden félével inkább csak magasépítésű autóval ajánlott elindulni. Én az első vadlesnél meg is álltam, majd innen gyalog folytattam tovább a túrát. Igazán kellemes időt fogtam ma ki, bár az erdő csendes a növények még nem ébredtek fel.

A tavasz korai virága a Salátaboglárka sem virágzik még. Ami azért minden túrán megörvendeztet az a muflonok, őzek, fácánok jelenléte, velük ugyanis mindig összetalálkozom az erdei túráim során.  

Van egy mélyenfekvő vízmosta rész a hegy lábánál ahol az állatok pihenni szoktak. Ez elég nehezen megközelíthető hely ahová a kirándulók sem nagyon jutnak el.

Pont ezért jönnek ide a muflonok, őzek, szarvasok, vaddisznók hogy ne háborgassák a nyugalmukat. Amikor még szőllőt műveltek a közeli hegyoldalba, ástak ide egy kutat a gazdák.

Ez még most is megvan csak sajnos víz már nincs benne. Most itt találtam két muflon csigát, amit le is fotóztam.

"Ezeknek az állatoknak szaknyelven nem szarvnak, hanem csigának nevezzük a fejdíszüket” A csiga nem hullik le, mint a szarvasoknál, itt sajnos ez az állat elpusztult és így kerülhetett ide a fejdísze. 

Elindultam hazafelé. Vissza nézve az erdő szélén lévő magasles közelében néhány muflon legelészik, talán, ha nem sietek vagy türelmesebb vagyok akkor most közelebbi fotókat tudtam volna róluk készíteni. Hiába a természet kiszámíthatatlan, bárhol bármikor ott a lehetőség, hogy egy újabb vad közeli élményben legyen részünk, csak türelmesnek kell lenni. 

Összefoglalva, szép túra volt a mai, érdemes volt kimozdulni otthonról. 

Naplómból másolva

 2005.február 26. szombat

Az időjárásról annyit hogy enyhe így február vége előtt és saras.

Kint jártam a Somlyón délután. Az autót Apcot elhagyva most a buszfordulónál hagytam ez meglehetősen biztonságos helynek számít ezért is döntöttem így.A mezőgazdasági területen indultam el a csúcsra. Elképesztően nagy a sár nem is igazán sikerült kikerülnöm de próbáltam a szántás szélén úgy lavírozni, hogy minél kisebb mértékben legyek sáros.

Voltak hófoltok az árnyékosabb részeken ezt kihasználva emelkedtem fölfelé. A magaslest elérve már könnyebb lett az útvonal hisz innen már a fenyvesben tudtam tovább sétálni. 

A korábban lehullott hó vastagsága itt még helyenként elérte az 5 cm vastagságot is, de nem volt zavaró, az enyhülés miatt még ropogó hangot sem adott a lépéseim alatt. 

Ilyenkor a hóban remekül lehet látni az erdőben zajló élet nyomait. A máskor láthatatlan lépések itt megelevenednek és nyitott könyvként lehet olvasni a nyomokból. Nincs ilyenkor titok hisz a hó mindent megmutat az érdeklődőnek.

Ezen a részen rajtam kívül más ember nem is járt korábban, csupán az erdei úton volt egy lefelé sétáló bakancs nyom pár. Amint elértem a csúcsot viszont meglepetés ért hiszen az erdőben az úgynevezett Boszorkány sziklák tövében valakik bográcsoztak. Látni ugyan nem láttam őket de a hangjuk messziről hallatszott, illetve a friss étel illata is szált a levegőben. Nyilván egy másik irányból közelítették meg a csúcsot ( Apc felől a nyugati oldalról ) csak is hisz ezért nem volt lábnyom az én irányomból.

 Azt tudni kell, hogy az erdőben tovább marad meg a hó és a fák remekül marasztalják is ameddig csak lehet, de ennek ellenére is a nyugati oldal az ami a leg melegebb hisz a délutáni napfény itt érvényesül leginkább. Az északi oldal pedig éppen az ellenkezője, hisz téli időszakban akár több hónapig is elkerüli az erdőt a napfény. Ezzel összefüggésben megtörténhet, hogy szélsőséges esetekben még áprilisban is találhatunk hófoltot az eldugott északi zugokban.

Tarka-sáfrányt nem láttam útközben igaz a hó vastagsága ezt nem is tette lehetővé. Az északi részen annyira fagyos volt az idő, hogy a hó teljes mértékben megtartott, ellenben a déli oldalon ahol inkább kásás jellege volt.

Az út folyamán láttam egy őzbakot, továbbá több helyen fácánok tarkították az erdőt. Az etetők mindenfele meg vannak töltve ebből adódik, hogy a vadászok szorgalmasan járják a vidéket és gondoskodnak a vadállományról.

Még egyszer visszatérve az időjárásra, lehet mondani, hogy tiszta volt ennek ellenére kevés fotótémát találtam ma. 

Hazafelé a keleti oldalán sétáltam a hegynek vissza az autóig. Egy rövid szakaszon már inkább az országúton, hogy koptassam a bakancsomról a sarat.

Összefoglalva a délutánt, ez is egy szép túra volt így február vége felé.

Naplómból másolva

 Ma 2005. február 5. szombat van.

Autóval a vágóhídig mint mindig, innen pedig gyalog tovább az apci „tengerszem” irányába. A széleskői-tó más néven, meglehetősen fölkapott kiránduló hely erre mifelénk. Én most oda is, és a körülötte lévő erdőségbe is el látogatok.

Nem indultam korán inkább a délutáni órákban 14:30-kor kezdtem el ezt a mai rövid túrámat. Tényleg rövid mert 16:30-kor már haza is értem. Az időjárásról annyit hogy 0 és -1C foktól nem volt melegebb, és szél mentes. Ennek köszönhetően a naptól védett területeken a hóréteg érintetlen maradt az-az 3-4 cm-es összefüggő.

 A tavat is hóréteg fedi. Igaz hogy felkapott kiránduló hely, azért szerencsére most elhagyatott a környék. Maga a befagyott tavon lévő jégréteg megközelítőleg 8-10 cm lehet. 

Túrám folyamán muflonokat láttam egy számomra eddig nem bejárt területen, erre ez idáig még soha korábban nem volt utam. Így örömmel tölt el hogy ismét bővült ezen a környéken az újonnan felfedezett helyek száma. 

Nem találkoztam senkivel szerencsére, viszont sikerült néhány jó fotót készítenem ma. Az erdő nagyon nyugodt volt, szép tiszta mintha egy nagy templomba jártam volna. A hóban sok, sok lábnyomot láttam állatok lábnyomai, elsősorban muflonok, őzek, vaddisznók, hagyták itt láblenyomatukat.

Igazán szép volt ez a mai nap, 

örülök, hogy nem maradtam otthon és jól is esett ez a kis séta a mai napon is.

Naplómból másolva

Ma 2005. január 29. szombat van.

Éppen túrázni indulok, méghozzá autóval a közeli hegyekbe. Most az Apci vágóhídnál parkoltam le, és innen már gyalogosan megyek tovább. Rózsaszentmárton felé keleti irányba haladok a Cirjákon át közelítem meg a Nagy-Hársas hegyet. 

Elképzelésem szerint Muflon fotózást terveztem mára. Az időjárás gyönyörű, napos kissé szeles de hideg is van olyan télies. 

Mindjárt a túra elején találkoztam egy ismerős vadásszal is Gohér Józsival. De később se volt néptelen az erdő mert újabb vadász ismerősökkel hozott össze a sors nekem örömömre nekik nem biztos. Hiszen a mai vadászatuk nem volt sikeres így kissé bánatosan indultak haza, szerencsére az autómig velük jöttem le az erdőből, így megspórolva a vissza út hosszú sétáját.

Az erdőben most nem bóklásztam hanem konkrét helyre mentem a „Vasles” volt a kiválasztott célom ahol végül is eredményesen tudtam fotózni az oda érkező muflonokat. 

Nem túlzás de legalább 80-100 darab volt rövid időn belül a látószögembe. Annyira ez nem meglepő mert ez egy vadban gazdag környék ráadásul én éppen az etetőhelyük közelében, bújtam el. 

Természetesen nem vettek észre így zavartalanul sikerült jó néhány képet készítenem. Sajnos állvány nem volt nálam ezért némi életlenség előfordul a fotóimnál. Közben sötét is lett ami még további képminőség romláshoz vezetett, de az élmény akkor is megismételhetetlen számomra amit ez a sok vadon élő állat okozott nekem ezen a délutánon. A vissza úton elég csöndben sétáltam lefelé szerencsére és ennek köszönhetően egy róka is besétált elém az útra. A vaslesnél annyira belemerültek a muflonok az étkezésbe, hogy kénytelen voltam magam megmutatni

 máskülönben kitudja meddig ülhettem volna ott ráadásul már a levegő is egyre jobban hűlt le. Szóval meg lettek sajnos riasztva.

Még egyszer össze foglalva szép élményes nap volt ez a mai.

Naplómból másolva

 

                       Ma az Apci-hegyen jártam ismét méghozzá motorkerékpárral.

Az időjárás szerencsére kegyes hozzám ezért is döntöttem a Simson javára. Később persze megbántam de majd ezt is elmesélem lentebb. Szóval napos idő van és enyhe fagy de vastagon vagyok öltözve így a motorozás közben sem fázok.

Na de most jön a fekete leves, hiszen a nap melege megolvasztotta az erdei út felületét ami korábban még fagyos volt, emiatt úgy beragadtam a sárba, hogy a motort szinte még tolni sem tudtam. 

Szerencsére ez már csak hazafelé történt meg velem így legalább a mai természetjárásom mégsem volt teljesen hiábavaló. Mondanom se kell, hogy ismét a tarka sáfrányt (Crocus reticulatus) kerestem persze ma is sikertelenül. Fotóm nincs is erről a növényről de azért mutatok róla egy képet, ezt nem én készítettem.

Hogy azért mindenki tisztán lássa mennyire hiába való a keresgélésem azért leírom ide hogy A tarka sáfrány az utóbbi évtizedek óta, már nem lelhető fel ezen a környéken. Nos én mégsem adom fel és keresgélem továbbra is. Hátha egyszer csoda történik.

A hegyre vezető erdei út jóvoltából sikerült egészen a csúcsig motoroznom. A Somlyó-hegy legmagasabb pontja a jelenlegi adatok szerint 397 méter.

Útközben egy kirándulóval találkoztam, és volt szerencsém néhány őzet is látni. Ebben ugyan nincsen semmi meglepő hiszen vadban viszonylag gazdag ez a környék. Na persze ha a vadőr meglátna biztos kitiltana az erdőből hiszen motorozni itt nem nagyon lehetne.

 Egy rövid sétát azért meg ejtettem a környéken, így lettem figyelmes az egyik fán látható hatalmas madárfészekre ami holló vagy egerész ölyv otthona lehet. 

                                             Védett helyen még havat is lehet látni.

Néhány képet készítettem is róla. Ezek után indultam haza és amint már említettem korábban alaposan elakadtam a sárba, 

                       így kicsit tovább tartott a hazafelé vezető út. 

                         Ennek ellenére ez is egy szép nap volt a mai.

Naplómból másolva

 Ma gyalog sétáltam ki a Selypi - tóhoz. Kellemes napos téli idő van pillanatnyilag. Néhány fotót is készítettem az új digitális gépemmel ami egy Nikon Coolpix E2200 most csak azért írom ilyen pontosan le mert majd évek múltával úgysem fogok vissza emlékezni  erre a gépre.

A tó felülete be van fagyva jég borít mindent. A horgászokat ez az apróság nem zavarja néhányan léket vágtak és így is horgásznak a tavon. 

Állatok mozgását a sétám alatt  nem láttam, és nem is ugrasztottam meg egy vadat sem. Talán már korábban megtették ma az előttem erre járó emberek. 

Madarak viszont vannak, illetve repülnek is körülöttem, talán a szép időnek örülnek ők is. Az Ülepítő-tó környéke sajnos egyre szemetesebb az erre járó emberek felelőtlensége miatt. 

Viszont a befagyott víz felülete csodálatosan szép látványt nyújt. Mondhatni, hogy szép emlék marad ez a nap, annak tükrében, hogy a most készített fotók

remélhetőleg remekül vissza is adják a mai nap pillanatait.