Naplómból másolva

2005 március 20. vasárnap. 

A Nagy-Hársas hegy délnyugati oldalát látogattam ma meg. Idáig van lehetőség arra, hogy autóval is meg közelíthetem a kinézett helyet. A hegycsúcsra is innen lehet járművel feljutni, igaz nem minden félével inkább csak magasépítésű autóval ajánlott elindulni. Én az első vadlesnél meg is álltam, majd innen gyalog folytattam tovább a túrát. Igazán kellemes időt fogtam ma ki, bár az erdő csendes a növények még nem ébredtek fel.

A tavasz korai virága a Salátaboglárka sem virágzik még. Ami azért minden túrán megörvendeztet az a muflonok, őzek, fácánok jelenléte, velük ugyanis mindig összetalálkozom az erdei túráim során.  

Van egy mélyenfekvő vízmosta rész a hegy lábánál ahol az állatok pihenni szoktak. Ez elég nehezen megközelíthető hely ahová a kirándulók sem nagyon jutnak el.

Pont ezért jönnek ide a muflonok, őzek, szarvasok, vaddisznók hogy ne háborgassák a nyugalmukat. Amikor még szőllőt műveltek a közeli hegyoldalba, ástak ide egy kutat a gazdák.

Ez még most is megvan csak sajnos víz már nincs benne. Most itt találtam két muflon csigát, amit le is fotóztam.

"Ezeknek az állatoknak szaknyelven nem szarvnak, hanem csigának nevezzük a fejdíszüket” A csiga nem hullik le, mint a szarvasoknál, itt sajnos ez az állat elpusztult és így kerülhetett ide a fejdísze. 

Elindultam hazafelé. Vissza nézve az erdő szélén lévő magasles közelében néhány muflon legelészik, talán, ha nem sietek vagy türelmesebb vagyok akkor most közelebbi fotókat tudtam volna róluk készíteni. Hiába a természet kiszámíthatatlan, bárhol bármikor ott a lehetőség, hogy egy újabb vad közeli élményben legyen részünk, csak türelmesnek kell lenni. 

Összefoglalva, szép túra volt a mai, érdemes volt kimozdulni otthonról.