Naplómból másolva

Ma 2005. január 29. szombat van.

Éppen túrázni indulok, méghozzá autóval a közeli hegyekbe. Most az Apci vágóhídnál parkoltam le, és innen már gyalogosan megyek tovább. Rózsaszentmárton felé keleti irányba haladok a Cirjákon át közelítem meg a Nagy-Hársas hegyet. 

Elképzelésem szerint Muflon fotózást terveztem mára. Az időjárás gyönyörű, napos kissé szeles de hideg is van olyan télies. 

Mindjárt a túra elején találkoztam egy ismerős vadásszal is Gohér Józsival. De később se volt néptelen az erdő mert újabb vadász ismerősökkel hozott össze a sors nekem örömömre nekik nem biztos. Hiszen a mai vadászatuk nem volt sikeres így kissé bánatosan indultak haza, szerencsére az autómig velük jöttem le az erdőből, így megspórolva a vissza út hosszú sétáját.

Az erdőben most nem bóklásztam hanem konkrét helyre mentem a „Vasles” volt a kiválasztott célom ahol végül is eredményesen tudtam fotózni az oda érkező muflonokat. 

Nem túlzás de legalább 80-100 darab volt rövid időn belül a látószögembe. Annyira ez nem meglepő mert ez egy vadban gazdag környék ráadásul én éppen az etetőhelyük közelében, bújtam el. 

Természetesen nem vettek észre így zavartalanul sikerült jó néhány képet készítenem. Sajnos állvány nem volt nálam ezért némi életlenség előfordul a fotóimnál. Közben sötét is lett ami még további képminőség romláshoz vezetett, de az élmény akkor is megismételhetetlen számomra amit ez a sok vadon élő állat okozott nekem ezen a délutánon. A vissza úton elég csöndben sétáltam lefelé szerencsére és ennek köszönhetően egy róka is besétált elém az útra. A vaslesnél annyira belemerültek a muflonok az étkezésbe, hogy kénytelen voltam magam megmutatni

 máskülönben kitudja meddig ülhettem volna ott ráadásul már a levegő is egyre jobban hűlt le. Szóval meg lettek sajnos riasztva.

Még egyszer össze foglalva szép élményes nap volt ez a mai.

Naplómból másolva

 

                       Ma az Apci-hegyen jártam ismét méghozzá motorkerékpárral.

Az időjárás szerencsére kegyes hozzám ezért is döntöttem a Simson javára. Később persze megbántam de majd ezt is elmesélem lentebb. Szóval napos idő van és enyhe fagy de vastagon vagyok öltözve így a motorozás közben sem fázok.

Na de most jön a fekete leves, hiszen a nap melege megolvasztotta az erdei út felületét ami korábban még fagyos volt, emiatt úgy beragadtam a sárba, hogy a motort szinte még tolni sem tudtam. 

Szerencsére ez már csak hazafelé történt meg velem így legalább a mai természetjárásom mégsem volt teljesen hiábavaló. Mondanom se kell, hogy ismét a tarka sáfrányt (Crocus reticulatus) kerestem persze ma is sikertelenül. Fotóm nincs is erről a növényről de azért mutatok róla egy képet, ezt nem én készítettem.

Hogy azért mindenki tisztán lássa mennyire hiába való a keresgélésem azért leírom ide hogy A tarka sáfrány az utóbbi évtizedek óta, már nem lelhető fel ezen a környéken. Nos én mégsem adom fel és keresgélem továbbra is. Hátha egyszer csoda történik.

A hegyre vezető erdei út jóvoltából sikerült egészen a csúcsig motoroznom. A Somlyó-hegy legmagasabb pontja a jelenlegi adatok szerint 397 méter.

Útközben egy kirándulóval találkoztam, és volt szerencsém néhány őzet is látni. Ebben ugyan nincsen semmi meglepő hiszen vadban viszonylag gazdag ez a környék. Na persze ha a vadőr meglátna biztos kitiltana az erdőből hiszen motorozni itt nem nagyon lehetne.

 Egy rövid sétát azért meg ejtettem a környéken, így lettem figyelmes az egyik fán látható hatalmas madárfészekre ami holló vagy egerész ölyv otthona lehet. 

                                             Védett helyen még havat is lehet látni.

Néhány képet készítettem is róla. Ezek után indultam haza és amint már említettem korábban alaposan elakadtam a sárba, 

                       így kicsit tovább tartott a hazafelé vezető út. 

                         Ennek ellenére ez is egy szép nap volt a mai.

Naplómból másolva

 Ma gyalog sétáltam ki a Selypi - tóhoz. Kellemes napos téli idő van pillanatnyilag. Néhány fotót is készítettem az új digitális gépemmel ami egy Nikon Coolpix E2200 most csak azért írom ilyen pontosan le mert majd évek múltával úgysem fogok vissza emlékezni  erre a gépre.

A tó felülete be van fagyva jég borít mindent. A horgászokat ez az apróság nem zavarja néhányan léket vágtak és így is horgásznak a tavon. 

Állatok mozgását a sétám alatt  nem láttam, és nem is ugrasztottam meg egy vadat sem. Talán már korábban megtették ma az előttem erre járó emberek. 

Madarak viszont vannak, illetve repülnek is körülöttem, talán a szép időnek örülnek ők is. Az Ülepítő-tó környéke sajnos egyre szemetesebb az erre járó emberek felelőtlensége miatt. 

Viszont a befagyott víz felülete csodálatosan szép látványt nyújt. Mondhatni, hogy szép emlék marad ez a nap, annak tükrében, hogy a most készített fotók

remélhetőleg remekül vissza is adják a mai nap pillanatait.

Naplómból másolva

 

Ma kint jártam az Apci-hegyen. „Ez a mi Somlyónk” 

Mivel hogy tőlünk gyalog távol van ezért természetesen autóval közelítettem meg. Persze a távol az relatív fogalom hiszen nem egyszer sétáltam már ide tényleg gyalogosan is de, több alkalommal motorkerékpároztam is idáig. 

Ma inkább az időm rövidsége miatt választottam az autózást. A hegy déli lábánál kerestem parkoló helyet és innen gyalog mentem tovább egészen a hegy csúcsáig.

 Az idő hideg az enyhe szélmozgás miatt kissé kellemetlen is. Gyengén fagyos a talaj ami pont jó hiszen a sár így nem zavaró tényező. A szél fent a csúcson még zavaróbb és a párás levegő sem könnyíti meg a szép kilátást. 

Útközben nem találkoztam senki ember fiával viszont néhány őz azért keresztezte az utam, minden bizonnyal én riasztottam meg őket. 

Készítettem néhány képet is inkább csak a tájról és a távoli Rózsaszentmártonról.

Ma a Minolta gép van velem ő még nem digitális ezért az előhívásig nem tudhatom hogyan sikerültek a fotóim. Máskülönben azért van egy konkrét célom is ma ami már több alkalommal is ismétlődik, hozzáteszem mindig sikertelenül. 

Tehát ez idő tájban nyílik itt a hegy keleti oldalán a Tarka sáfrány ami védett növényünk és a jelek szerint már ki is halt hiszen én még csak egyszer láttam több évvel korábban, amikor is fényképező nem volt nálam. Mostanság pedig hiába keresem, kutatom úgy tűnik, hogy soha többé nem bukkanok már rá. 

Meglehetősen sok fa ki van dőlve az erdőben a szeles idő következtében, ezért ajánlatos figyelmesen közlekedni a fák közt, hiszen bármikor újabb kidőlés történhet ami igen veszélyes tud lenni. 

Közben a vadetetőhöz érkeztem, látom, hogy cukorrépával van feltöltve ami igen tápláló csemege az őzeknek, szarvasoknak, vaddisznóknak, és muflonoknak is.

 Egy madár talán Fakopáncs fáról fára kísért útközben majd időközben valahol még is csak tovább szált így maradtam egyedül a hátralévő időben.

A mai napi túrám szép volt, hó mentes és remélhetőleg egészséges is.