Vadmacskás kaland!

Ma nagyon szép tiszta az idő, ezért reggeli után elhatároztam hogy túrázok egyet a közeli erdőbe. Idén még hó  nem esett úgy hogy száraz hidegben vágtam neki az útnak. Elég hideg van így attól nem kell tartanom hogy sáros lesz a bakancsom. Amint megálltam Apc után a húsüzemnél az autót hátrahagyva indultam el a Nagy-hársas déli lábáig. A szikrázó napsütésben nagyon jólesett a séta. Az erdőszéléig is alig jutottam el amikor előttem vagy száz lépésre fa tolvajokat vettem észre. Gondoltam jobb lesz ha nem kerülök a szemük elé. Ki tudja milyen emberek? Akár még rám is támadhatnak! 

motoros fűrésszel darabolták a fát

   Inkább behúzódtam az erdőbe és óvatosan elkerülve őket haladtam tovább a hegy irányába. Amint egyre mélyebben jártam a fák közt megbújva egy rozzant ócska építményre leltem. Igazából erre még soha nem jártam korábban ezért nem tudom hogy mikor készülhetett de az látszik rajta hogy elég romos állapotban van. Őszintén mondva nem is mertem nagyon meg közelíteni mert attól tartva hogy lakik benne valaki inkább csak távolabbról nézegettem eleinte.

rozoga építmény

        Majd alaposabban átgondolva mégis úgy határoztam hogy ez csak is egy elhagyott ház lehet, hiszen ilyen hidegbe itt kizárt hogy lakjon valaki.   "A tél közepén."    Ám amint közelebb mentem észrevettem egy riadt szempárt amint gyanakvóan meredt rám a kunyhó félig nyitott ajtó résén át. Ismét megtorpantam. 

ilyen a bejárat a kunyhón, ablaka nincs

Megleptem valakit aki nem számított rám?!!!  Abba hagytam a közeledést. A teleobjektívem segítségével ekkor befotóztam a kitárt ajtó nyíláson így ismertem meg az építmény titkát. A meglepett lakó egy igazi Vadmacska. Szerintem a hideg miatt húzódott meg itt ideiglenesen a ház falai közt hogy védje őt a téli hónapok alatt. Ráadásul ha csöndben várakozik a menedéket kereső pockok és kisebb rágcsálók is simán besétálnak ide így az ebéd is házhoz jön. Mivel más irányba nem tudott volna elmenekülni előlem én inkább arrébb álltam mert nem szerettem volna hogy félelmében rám támadjon.

Ott a kandúr a házban!

  A vadmacska egyébként védett állat Magyarországon. Szerencsére ismét kezd elterjedni hazánkban, óvatos és rejtett életmódja miatt azonban ritkán lehet vele találkozni.
Örülök hogy nekem ez mégis sikerült.

 *********************************

 Amint tovább haladtam az erdőben váratlanul egy róka ugrott ki előttem a sűrűből. Sajnálom hogy fényképet nem készítettem róla mert olyan gyors volt hogy nem számítottam rá. Ekkor már próbáltam óvatosabban "lopakodva" lépegetni tovább így sikerült  időben észre vennem egy bámészkodó muflont is a távolban.

Muflon jerke

Ő engem csak később vett észre így akkora én már többször is  lefényképeztem. Nem egyedül volt hanem többed magával. Amint fordult a szél járása nyomban megérezte az embert, majd hangos jeladással figyelmeztette a többieket a váratlan veszélyre. Azonnal elfutottak előlem.

Ezek után több muflonos képem ma nem lett .

  

********************************* 

 Közben elértem a fordulóponthoz, vagyis oda ahol ma visszafelé vettem az irányt. Ezeket a pontokat én induláskor magamnak szoktam kijelölni csak úgy fejben, hogy mégis valamennyire meghatározzam a napi túra hosszát. Ez azért fontos mert induláskor tudnom kell mennyi vízre vagy kajára lehet szükségem majd az egész út folyamán. A továbbiakban innen már csak visszafelé haladok.

 A hegyen decemberben esett hó utoljára ami pedig most hihetetlen hogy az úton még mindig maradt kevés belőle. A magyarázat egyszerű. A téli hónapokban nagyon alacsonyan jár a nap ami miatt az északi részeken szinte soha nem tud besütni a fák közé, így maradhat meg sokáig a hótakaró.

az erdei út havas csak

Ezen a havas úton halkan haladni most lehetetlen mert a hideg miatt ropog minden lépés alatt. Gondoltam majd rókát még megpróbálok fotózni a hazafelé vezető úton de nem találkoztam ma több komával .Viszont a tisztásra kiérve a nálunk Magyarországon áttelelő fenyőrigók kisebb csoportját sikerült megfigyelnem. Ezek a madarak se engedik túl közel magukhoz az embert de a tele most is sokat segített.

Fenyőrigó

Közben elértem a rózsai pincékhez úgyhogy egy pillantást vetetem a sajátomra is. Ilyenkor télen nincs nagy forgalom erre csak az itt felejtett házi cicák vadásznak némi élelemre. Ha meglátnak egy embert azt örömmel veszik hisz gyakran jut nekik is egy-egy falat  a hátizsák aljából. Így mindenképpen könnyebben tudják átvészelni a hátralévő zord időt még tavaszig.

a cica ott ül a padon

  Körutam a GPS szerint 11 km re sikerült ma, ami ebben a szép tiszta időben nagyon jól esett. Főleg hogy útközben egy vadmacskával is összehozott a szerencse. 

2012-be ez volt az első túrám remélem hogy egész évben maradok majd ilyen szerencsés.

Viszlát legközelebb!