Erdei séta

Az erdőn és mezőn lakó állatok rejtőzködve élnek, sajnos e miatt érdemesebb korábban kelni hogy jó időben érjünk ki a leshelyhez. Mi Lacóval megbeszéltük hogy reggel hat órakor indulunk el de utólag beigazolódott hogy ez még mindig nem volt elég korán. Október 15 én a naptár szerint hatkor kel a nap ezért legalább ötkor de inkább fél ötkor lett volna az ideális indulás. Mire mi elértük a tisztást ahol az első fotózást terveztük már néhány őzet el is zavartunk sajnos.  :-(

Holdvilág a száraz ág csúcsán 

A szombatot megelőző napokban folyamatosan figyeltem az időjárás előjelzést mert a hétvégére esőt ígértek és a tervezett túra miatt egy kicsit izgultam. Az eső szerencsére nem érkezett meg. Reggel mínusz 3 fok volt amikor indultunk otthonról és tiszta idő. Mivel alaposan felöltöztem nem fáztam. Igaz ez még nem komoly hőmérséklet csökkenés de egy héttel előtte tíz fok, az előtt meg 16 fok volt reggelente. Ma hajnalban a tó körüli legelőt vastagon dér borította, de az erdőben a fák lombja elég jól tompította a hideget. A gyalogolás miatt egyébként is kellemes volt a közérzetem. Jól jött a kezemnek a kesztyű de miatta sikerült elszúrnom egy jó fotót mert nem sikerült kellő időben exponálnom. 

késve exponáltam

Ahogy kiértünk az erdőbe reggel mindketten óvatosan próbáltunk lépkedni a száraz avaron de ez nekem egyáltalán nem ment könnyen. Néhány héttel előtte ugyanis új bakancsot vettem ami egyébként nagyon kényelmes de csak ma volt a lábamon több ideig. Most derült ki hogy a talpa túl kemény gumiból készült e miatt minden lépéskor koppanó hangot ad a talajon. Ha az ember cserkészni megy az erdőbe nem túl szerencsés a nagy zaj keltése. Ennek ellenére mégis kijutottunk a tervezett területre ahol eredetileg a vadászlesről próbáltunk volna fotózni. De amin már említettem, késtünk és az őzek fittyet hányva a mi terveinkre már rég "reggeliztek" a les előtt. Óvatos cserkészés után mégis sikerült megközelíteni őket észrevétlenül de én addig babráltam a gépemet hogy nem sikerült az első fotóm tökéletesen. A hiba az volt hogy nem vettem le a kesztyűt és e miatt nem érezte az ujjam a gombot. Az eredményt mutatom a mellékelt képen fent.

 

cserkészés közben

A mai napom eddigi része úgy tűnik meglehetősen balul alakult. Később egy kicsit már javult a helyzet de igazán több szerencsém továbbra sem lett. Innen haladva az erdei úton úgy száz méternyire a magaslestől egy domb emelkedett amelynek túlsó oldalán, végre egy gyönyörű őzbakot sikerült be cserkésznem. Néhány képet készítettem is róla mielőtt észre vett de sajnos utána azonnal befutott az erdőbe.

Itt már észre vett.

Ezek után úgy döntöttünk hogy kimegyünk a nagy tisztásra ( mi focipályának nevezzük a szabályos méretei miatt) és ott próbálunk szerencsét. A fák mögül kinézve  láttunk is néhány szarvas tehenet legelészni a harmatos fűben de mire oda értünk vissza sétáltak az erdőbe. Nekem még ezek után is sikerült megriasztanom legalább három őzet sajnos. A réten Vártunk kb, egy óra hosszát  hátha vissza jönnek a szarvasok de ez nem történt meg. Közben az erdei úton a falu irányából jött egy személy autó is ez aztán végleg elvette minden reményünket a további sikertől. Indultunk hát tovább északi irányba és azt terveztük el hogy újabb "sötét foltokat" derítünk fel az erdő mélyén az,az olyan utakon gyalogolunk tovább amin még nem jártunk eddig. Így jutottunk el  a Rózsa-forráshoz vezető túra út egyik elágazáshoz amihez nem túl messze egy remek étkező helyre találtunk, itt aztán rögvest meg is pihentünk a jó levegőn még az étel is jobban csúszott.

barátságos pihenő hely az erdőbe

Étkezés után pedig visszafelé fordultunk mert már elmúlt délután egy óra és innen legalább jó három óra hossza kell hogy sötétedés előtt kényelmesen elérjük az autót. Nyáron amikor este kilencig is világos van ez nem probléma de ilyenkor főleg az erdőben pillanatok alatt ránk tud esteledni. Időközben elértük a volt lokátor állomás mellet lévő vaddisznós kert bekerített területét. Én arra számítottam titkon hogy majd néhány disznót sikerül lencse végre kapnom, a kerítés túloldalán de ez sajnos nem így történt.

Volt lokátor állomás

 Annyira figyeltünk befelé mindketten a kerítésen hogy legalább két alkalommal sikerült felzavarni a másik oldalunkon pihenő szarvasteheneket az erdőben. Távolról egy magányos bika bömbölt kicsit érdes hangon. De a fotózást egyikük sem vállalta, mi meg csak mérgelődtünk az újabb kudarcok miatt. Így jutottunk vissza lassan az autóhoz de ekkor már este öt óra is elmúlt. Ideje is volt a hazaindulásnak.    

 

Kálló közelében.

Az éjszaka végre két hónap után esett egy kevés eső. Ma reggel egy kicsit még borult az ég, de az előrejelzések szerint  jó idő várható. Egyébként nincs hideg reggel nyolc órakor 10 fokot mértem. Ha a szél nem fújna egészen elviselhetőnek nevezhetném a mai napot. Istvánnal megbeszéltük tegnap hogy ha nem esik az eső ma visszanézünk Kálló környékére hátha nagyobb szerencsénk lesz a fotózásban mint az előző hetekben. Most az én autómmal indultunk és már fél kilenc után javában a "tehenes-tó" mellett gyalogoltunk.

Nem tudom hogy Kállón hogy nevezik ezt a tavat de mi a rendszeresen ide járó szarvasmarhák miatt hívjuk így. A vízből kinövő nádas gazdag madárvilága már régen felkeltette érdeklődésünket, és ha erre járunk mindig áldozunk rá egy kevés időt hogy fényképeket készítsünk a tó felületén úszkáló tőkés récékről és vadkacsákról. Az éjszakai esőnek látszólag már semmi nyoma. Tovább haladva az erdő felé a távolban egy őzet pillantok meg.

 

Úgy érzem ma szerencsés napunk lesz. A megváltozott időjárást az állatok is érzik és bátrabban mozognak. És igazam is lett mert az erdőben megélénkült az élet. Utólag összeszámolva 15 alkalom volt hogy valamilyen módon kereszteztük őzeknek, szarvasoknak, vaddisznóknak, és egy rókának is az útját. Ahogy elértük az erdőt ismét őzeket láttunk egy tisztáson ahhoz eléggé távol hogy észrevegyenek minket. Úgy döntöttünk hogy szétválunk így nagyobb eséllyel tudunk majd cserkészni a fák közt. Óvatosan haladtunk előre úgy száz méter távolságra egymástól. Az erdő most kezd lassan átöltözni őszi ruhájába, ajánlom aki teheti ne hagyja ki e szép időszakot. Én közben a barnuló lombozat között valami száraz fa ágra figyeltem fel. Kissé furcsálltam is hogy az oda valahogy nem illik, miközben a távcsövem után nyúltam az ág megmozdult.

Ja akkor már tudtam hogy mit látok egy szép termetes szarvasbika pihent tőlem úgy harminc lépésre.
István is észrevette és jelzett felém hogy figyeljek mert mellette van a tehén is. Óvatosan próbáltunk mindketten takarásban maradni és közben zajtalanul fotózni őket. Szerencsénkre a széljárás nekünk kedvezett ezért sikerült néhány jó képet készíteni.

  A szarvasbika békésen pihent az erdő mélyén.

és akkor előlépett az erdőből a tehén is

  Persze az érzékszerveik kiválóan működtek a szél ellenére is és rövid úton  tovább álltak amint megérezték jelenlétünket. Folytatva sétánkat Erdőkürt irányába megbeszéltük hogy a Rózsa-forrásnál ebédelünk. Itt legalább tudunk friss vizet tölteni a kulacsunkba és szétnézünk a vaddisznós kert közelében is. A kerítésen belül sikerült is fotót készítenünk egy ott lakó disznóról, de a távolság elég nagy volt és félig takarásban is volt.

sajnos elégé takarásban volt

 Visszafelé haladva továbbra sem volt eseménytelen az utunk, az erdőt átszelő utak egyikén szarvastehén nézett velünk farkasszemet.Szerencsére  nem ért váratlanul és letudtam fényképezni mielőtt eltűnt a sűrűbe.

Volt még egy hely ahol két fiatal szarvasbika legelészett egymás mellett. Az egyik időnként hatalmasat szippantott a levegőbe. Szerintem testvérek és egy évtől nem idősebbek.  Amikor megérezték a szagunkat villámgyorsan el futottak az erdő irányába. 

 

Ekkorra már a nap lemenőben volt és szép lassan elbújt a fák mögött. Ősszel nagyon hamar sötétedik ezért mi is új élményekkel gazdagodva  indultunk vissza az autóhoz.

Rózsa-forrás

 Rózsa-kút  Erdőkürt közelében.

Reggel 7 órakor indultunk el Lacóval túrázni, elég hideg van csak 8-fok a hőmérséklet. Végül is október van, a nap már ki sütött de mégis most van a leghidegebb. Úgy látom folytatódik a csendes őszi idő ma is. Erdőkürt irányába indultunk autóval. Nógrád megye mindig is kedves volt számomra ezért is öröm hogy ma túrázni megyünk erre a környékre. A falu szép, takarosak a házak és barátságosak az itt lakó emberek is. Leparkoltunk a Téglaház utcában, majd rövid útbaigazítás után indultunk tovább gyalog nyugatnak az erdő felé. A falut elhagyva egy legelőn vágunk át. Magányos fűz mellett visz az út,

majd művelt mezőgazdasági terület szélén haladva érjük el a fákat. Itt sajnos az erdő egy nagyobb területen elvan kerítve. A figyelmeztető tábla egyértelmű a kerítésre helyezve. "Vaddisznós kert belépni tilos és életveszélyes" Ezt úgy gondoltuk illik betartani így hát a hosszabb utat választva megyünk tovább a kerítés mellett hogy megkerüljük az elzárt részt. A hőmérséklet szépen emelkedik, és a reggeli beöltözködés után most már lehet a felsőruházatunkon könnyíteni. Az első félóra után amúgy is felszerelést ajánlatos igazítani és itt a víz ivás ideje is. A kerítés mellett könnyű a séta jól kivan járva mellette az út. Egy kilométer után elhagytuk a kertet és egy jó nagy lejt után értünk el a felduzzasztott patak vizéhez. A környezet szép de maga a tó vize zavaros. Most a vízszintje alacsony de ez érthető is a több havi szárazság után. A tavat tápláló patak mellet sétálva haladtunk tovább az erdőbe.

A közelben nincs más víznyerő hely ezért tele vagyunk reménnyel hogy sikerül "meglesni egy szarvast vagy vaddisznót ivás közben a patak mellett" végül csöndben lépkedve értünk ki az Ecskendi tisztásra. 

A nap már melegen süt és gyönyörű kék az ég, egyszóval minden adott egy szép őszi fotózáshoz. Kattognak is a gépeink rendesen. A tisztáson átvágva követjük a patak irányát és csodáljuk a természet által létrehozott festői tájat. Jobbra a fák közelében egy házikó áll. Régen volt hogy valaki az ajtaját kinyitotta, hisz az előtte lévő száraz levelek és ágak sokasága pókhálóval átszőve ezt sejteti. Szerencsére erre nem járnak vandálok. Nyilván ez azért is van így mert ide csak a zárt kert megkerülésével gyalogosan lehet eljutni. A ház tornácáról vissza nézve még néhány fotót  muszáj készítenünk mert egyszerűen nem lehet betelni a táj szépségével. A rétet elhagyva ismét vissza tértünk az erdőbe és haladunk a forrás irányába.

A patak partján egyre több helyen látszódnak az erdei állatok lábnyomai. Sajnos nem volt szerencsénk egyet sem látni de egy szarvas bőgő hangja nagyon közelről hallatszott ezért igen óvatosan lépkedtünk, bízva abba hogy hátha lesz alkalmunk e királyi vadat lencsevégre kapni. A Rózsa-kúthoz (hívják még Ruzsa-kútnak is)

éppen délidőben érkeztünk  úgy hogy a kihelyezett asztalok egyikénél remek környezetben sikerült az ebédünket el fogyasztani. Iható és kiváló íze van a forrás vizének ezért ajánlom bárkinek aki erre jár mindenképpen töltse tele a kulacsát.