Rózsa-forrás

 Rózsa-kút  Erdőkürt közelében.

Reggel 7 órakor indultunk el Lacóval túrázni, elég hideg van csak 8-fok a hőmérséklet. Végül is október van, a nap már ki sütött de mégis most van a leghidegebb. Úgy látom folytatódik a csendes őszi idő ma is. Erdőkürt irányába indultunk autóval. Nógrád megye mindig is kedves volt számomra ezért is öröm hogy ma túrázni megyünk erre a környékre. A falu szép, takarosak a házak és barátságosak az itt lakó emberek is. Leparkoltunk a Téglaház utcában, majd rövid útbaigazítás után indultunk tovább gyalog nyugatnak az erdő felé. A falut elhagyva egy legelőn vágunk át. Magányos fűz mellett visz az út,

majd művelt mezőgazdasági terület szélén haladva érjük el a fákat. Itt sajnos az erdő egy nagyobb területen elvan kerítve. A figyelmeztető tábla egyértelmű a kerítésre helyezve. "Vaddisznós kert belépni tilos és életveszélyes" Ezt úgy gondoltuk illik betartani így hát a hosszabb utat választva megyünk tovább a kerítés mellett hogy megkerüljük az elzárt részt. A hőmérséklet szépen emelkedik, és a reggeli beöltözködés után most már lehet a felsőruházatunkon könnyíteni. Az első félóra után amúgy is felszerelést ajánlatos igazítani és itt a víz ivás ideje is. A kerítés mellett könnyű a séta jól kivan járva mellette az út. Egy kilométer után elhagytuk a kertet és egy jó nagy lejt után értünk el a felduzzasztott patak vizéhez. A környezet szép de maga a tó vize zavaros. Most a vízszintje alacsony de ez érthető is a több havi szárazság után. A tavat tápláló patak mellet sétálva haladtunk tovább az erdőbe.

A közelben nincs más víznyerő hely ezért tele vagyunk reménnyel hogy sikerül "meglesni egy szarvast vagy vaddisznót ivás közben a patak mellett" végül csöndben lépkedve értünk ki az Ecskendi tisztásra. 

A nap már melegen süt és gyönyörű kék az ég, egyszóval minden adott egy szép őszi fotózáshoz. Kattognak is a gépeink rendesen. A tisztáson átvágva követjük a patak irányát és csodáljuk a természet által létrehozott festői tájat. Jobbra a fák közelében egy házikó áll. Régen volt hogy valaki az ajtaját kinyitotta, hisz az előtte lévő száraz levelek és ágak sokasága pókhálóval átszőve ezt sejteti. Szerencsére erre nem járnak vandálok. Nyilván ez azért is van így mert ide csak a zárt kert megkerülésével gyalogosan lehet eljutni. A ház tornácáról vissza nézve még néhány fotót  muszáj készítenünk mert egyszerűen nem lehet betelni a táj szépségével. A rétet elhagyva ismét vissza tértünk az erdőbe és haladunk a forrás irányába.

A patak partján egyre több helyen látszódnak az erdei állatok lábnyomai. Sajnos nem volt szerencsénk egyet sem látni de egy szarvas bőgő hangja nagyon közelről hallatszott ezért igen óvatosan lépkedtünk, bízva abba hogy hátha lesz alkalmunk e királyi vadat lencsevégre kapni. A Rózsa-kúthoz (hívják még Ruzsa-kútnak is)

éppen délidőben érkeztünk  úgy hogy a kihelyezett asztalok egyikénél remek környezetben sikerült az ebédünket el fogyasztani. Iható és kiváló íze van a forrás vizének ezért ajánlom bárkinek aki erre jár mindenképpen töltse tele a kulacsát.