Erdei séta

Az erdőn és mezőn lakó állatok rejtőzködve élnek, sajnos e miatt érdemesebb korábban kelni hogy jó időben érjünk ki a leshelyhez. Mi Lacóval megbeszéltük hogy reggel hat órakor indulunk el de utólag beigazolódott hogy ez még mindig nem volt elég korán. Október 15 én a naptár szerint hatkor kel a nap ezért legalább ötkor de inkább fél ötkor lett volna az ideális indulás. Mire mi elértük a tisztást ahol az első fotózást terveztük már néhány őzet el is zavartunk sajnos.  :-(

Holdvilág a száraz ág csúcsán 

A szombatot megelőző napokban folyamatosan figyeltem az időjárás előjelzést mert a hétvégére esőt ígértek és a tervezett túra miatt egy kicsit izgultam. Az eső szerencsére nem érkezett meg. Reggel mínusz 3 fok volt amikor indultunk otthonról és tiszta idő. Mivel alaposan felöltöztem nem fáztam. Igaz ez még nem komoly hőmérséklet csökkenés de egy héttel előtte tíz fok, az előtt meg 16 fok volt reggelente. Ma hajnalban a tó körüli legelőt vastagon dér borította, de az erdőben a fák lombja elég jól tompította a hideget. A gyalogolás miatt egyébként is kellemes volt a közérzetem. Jól jött a kezemnek a kesztyű de miatta sikerült elszúrnom egy jó fotót mert nem sikerült kellő időben exponálnom. 

késve exponáltam

Ahogy kiértünk az erdőbe reggel mindketten óvatosan próbáltunk lépkedni a száraz avaron de ez nekem egyáltalán nem ment könnyen. Néhány héttel előtte ugyanis új bakancsot vettem ami egyébként nagyon kényelmes de csak ma volt a lábamon több ideig. Most derült ki hogy a talpa túl kemény gumiból készült e miatt minden lépéskor koppanó hangot ad a talajon. Ha az ember cserkészni megy az erdőbe nem túl szerencsés a nagy zaj keltése. Ennek ellenére mégis kijutottunk a tervezett területre ahol eredetileg a vadászlesről próbáltunk volna fotózni. De amin már említettem, késtünk és az őzek fittyet hányva a mi terveinkre már rég "reggeliztek" a les előtt. Óvatos cserkészés után mégis sikerült megközelíteni őket észrevétlenül de én addig babráltam a gépemet hogy nem sikerült az első fotóm tökéletesen. A hiba az volt hogy nem vettem le a kesztyűt és e miatt nem érezte az ujjam a gombot. Az eredményt mutatom a mellékelt képen fent.

 

cserkészés közben

A mai napom eddigi része úgy tűnik meglehetősen balul alakult. Később egy kicsit már javult a helyzet de igazán több szerencsém továbbra sem lett. Innen haladva az erdei úton úgy száz méternyire a magaslestől egy domb emelkedett amelynek túlsó oldalán, végre egy gyönyörű őzbakot sikerült be cserkésznem. Néhány képet készítettem is róla mielőtt észre vett de sajnos utána azonnal befutott az erdőbe.

Itt már észre vett.

Ezek után úgy döntöttünk hogy kimegyünk a nagy tisztásra ( mi focipályának nevezzük a szabályos méretei miatt) és ott próbálunk szerencsét. A fák mögül kinézve  láttunk is néhány szarvas tehenet legelészni a harmatos fűben de mire oda értünk vissza sétáltak az erdőbe. Nekem még ezek után is sikerült megriasztanom legalább három őzet sajnos. A réten Vártunk kb, egy óra hosszát  hátha vissza jönnek a szarvasok de ez nem történt meg. Közben az erdei úton a falu irányából jött egy személy autó is ez aztán végleg elvette minden reményünket a további sikertől. Indultunk hát tovább északi irányba és azt terveztük el hogy újabb "sötét foltokat" derítünk fel az erdő mélyén az,az olyan utakon gyalogolunk tovább amin még nem jártunk eddig. Így jutottunk el  a Rózsa-forráshoz vezető túra út egyik elágazáshoz amihez nem túl messze egy remek étkező helyre találtunk, itt aztán rögvest meg is pihentünk a jó levegőn még az étel is jobban csúszott.

barátságos pihenő hely az erdőbe

Étkezés után pedig visszafelé fordultunk mert már elmúlt délután egy óra és innen legalább jó három óra hossza kell hogy sötétedés előtt kényelmesen elérjük az autót. Nyáron amikor este kilencig is világos van ez nem probléma de ilyenkor főleg az erdőben pillanatok alatt ránk tud esteledni. Időközben elértük a volt lokátor állomás mellet lévő vaddisznós kert bekerített területét. Én arra számítottam titkon hogy majd néhány disznót sikerül lencse végre kapnom, a kerítés túloldalán de ez sajnos nem így történt.

Volt lokátor állomás

 Annyira figyeltünk befelé mindketten a kerítésen hogy legalább két alkalommal sikerült felzavarni a másik oldalunkon pihenő szarvasteheneket az erdőben. Távolról egy magányos bika bömbölt kicsit érdes hangon. De a fotózást egyikük sem vállalta, mi meg csak mérgelődtünk az újabb kudarcok miatt. Így jutottunk vissza lassan az autóhoz de ekkor már este öt óra is elmúlt. Ideje is volt a hazaindulásnak.