Erdőkürt - Ecskendi erdő

Ma ismét Lacóval túráztam. Az út pedig a megszokott vaddisznós kert Erdőkürt szomszédságában a Pilisi Parkerdőben.

 *********************************

A hőmérséklet nulla fok alatt van. Érkezéskor a lovardánál parkoltam le, ezt a helyet biztonságosnak tartom és az erdő közelsége sem elhanyagolandó. Lacó szerint még közelebb kellene autózni az erdőhöz mert visszafelé jövet kevesebbet kellene gyalogolni. Erre amúgy alig jár turista ezért az állatok jóval nyugodtabbak  és szelíden, élnek a vadászok által bekerített zárt területen.

Ahogy sétáltunk az erdő felé máris szerencsével jártunk, alig értük el a vaddisznós kert szélét a kerítés túloldalán egy magányos vadkan állt néhány lépésre tőlünk.

Egy szép kan

Egyenlőre nem vett észre ezért óvatosan igyekeztünk egyre közelebb araszolni feléje, miközben folyamatosan  fényképeztük. E közben megfordult a szél iránya is ami nekünk kedvezőtlen lett de mégsem futott el. Biztos hogy nem ma találkozott először emberrel és megszokta már ha közelednek felé hisz továbbra sem vett tudomást rólunk, annak ellenére hogy érezhetett is és láthatott is minket. Ha a disznó megérzi az embert általában felugrik  fújtat és elszalad, vagy rosszabb esetben a támadástól sem riad vissza. Ez azért szerencsére nagyon ritka. Miután alaposan körbe fotóztuk én még csináltam róla egy rövid videót is búcsúzóul.

"Sajnos a filmet már nem tudom megmutatni"     :-(

  Majd folytattuk utunkat a közeli tóhoz miközben a nap kisütött és a hideg gyorsan enyhülni kezdett. Ennek következményeként a körülöttünk lévő fákról olvadni kezdett a dér ami a nyakunkba csepegett.

A fák teteje zúzmarával borítva

 Így érkeztünk meg a rózsa-kúthoz szokásos pihenő helyünkhöz ahol kis lazulás után indultunk tovább az erdőbe. Túra közben remekül éreztük a hőmérséklet ingadozását mert amint magasabban jártunk  zúzmarásak voltak a fák, ha pedig alacsonyabban gyalogoltunk hullott a nyakunkba az olvadt lé. A látótávolság is elégé le rövidült, úgyhogy a fotózást kissé háttérbe szorítottuk.

Alaposan beöltözve

 *********************************

Ebben a ködös párás időben nem igazán vártuk hogy valakivel találkozunk majd az erdőben. Mégis egyszer csak autó zúgást hallottunk a hátunk mögül majd az erdész köszönt ránk. Jelezte is röviden hogy egy intenzíven vadásztatott területen tartózkodunk éppen emiatt nem nagyon vagyunk biztonságban. (Sőt szerintem egyáltalán nem örült nekünk de ezt azért mondani nem mondta) . Hogy segítsen nekünk az ilyen helyzeteket elkerülni átadta a telefonszámát és arra kért ha a jövőben erre járunk előtte mindenképpen hívjuk fel mert ha vadászat van a területen másképpen nem tudja garantálni sértetlenségünket. Azonkívül a jelen létünkkel rontjuk a vadászat sikerét mert ha az állatok megérzik az embert utána hosszan el kerülik az adott területet. Ilyen információkkal gazdagodva indultunk vissza az autóhoz annál is inkább mert rövidesen kezdődött a vadászat.

a szarvasok kis csapata

 Amint vissza felé közeledtünk ismét előbújt a nap a felhők mögül. Legalább még két alkalommal találkoztunk kisebb szarvas csoporttal az erdő szélénél amint óvatosan szemlélődtek. Közben sajnos történt egy kis műszaki probléma is mert Lacónak meghibásodott a fényképezője ezért ő tovább már fotózni se tudott.  Immár elkezdett sötétedni is úgyhogy tényleg célszerű volt vissza érni a lovardához. A vaddisznós kert mellett azért még lassítottuk picit lépéseinket hátha ott lesz megint a reggeli "disznónk" de csak a nyomait láttuk a fák alatt amint beleolvadtak a sűrű ködbe.                       

  

Geoládák nyomában

Túrázásaimat kiegészítem egy új elfoglaltsággal a Geoládák felkutatásával.  "Amerre járok minden ládát megtalálok".   :-)

*********************************

Ma a kora reggeli indulás után rózsába (Rózsaszentmárton) mentem a boros pincékhez majd a kocsit hátrahagyva kényelmes sétával jutottam fel a Mátra legjobban délre eső hegyére a 397 méter magas apci Somlyóra. Igazán szép  idő van ma bár a levegő párás így tájképeket  biztosan nem készítek most de a nap gyönyörűen süt és még a madarak is csiripelnek. Mintha nem is november lenne.

Első ládámat a magassági pont közelében kövekkel és avarral letakarva egy fa tövében találtam meg. Nagyon jó a rejtés aki ezt a ládát itt elhelyezte okosan tette mert ha ide feljut az ember már is kárpótolja a  fáradságát  az a gyönyörű panoráma ami a hegytetőről elé tárul.

az első ládám  (Nr. 001)

Amint említettem most nem alkalmas az idő tájkép készítésére de egy archív filmen van lehetőségem  megmutatni a panorámát. 2010-ben komoly belvíz fenyegette a hegy délnyugati településeit. (Jobbágyi, Apc, Zagyvaszántó) A filmet akkor készítettem. Remekül lehet látni hogy a kiöntött Szuha-patak mekkora veszélyt jelenthet az említett falvaknak.

Jobbra a Nagy-hársas hegy majd a távolba nézve a Cserhát hegyvonulatai tűnnek elő. A Somlyó-hegy délnyugati lábánál Apc község látható.

*********************************

És máris indulok tovább a fehér alapon piros kereszt turista jelzésen hogy rátaláljak soron következő második ládámra amit az apci tengerszem közelében kell majd keresnem.

Út az erdőben

És meg is van! Egy nehezen megközelíthető helyen ahol majdnem a lábamat törtem, találtam rá a Nr.002 számú dobozkára. Rövid blogolás után azon gondolkodtam, mi van akkor ha tényleg megsérülök? Mert én voltam olyan buta hogy nem hoztam magammal a telefonom így kizártam a lehetőséget hogy baj esetén segítséget kérjek bárkitől is. Tehát telefon az kell !

Itt a láda

Ha a ládának szeme volna ezt látná délnyugati irányba. Ugye hogy érdemes ide eljönni!

Az apci tengerszem (Széleskői-tó)

Akkor hajrá indulás tovább a Nagy-hársasra a harmadik láda rejtekhelyének felderítésére. Az út eddig és ez után is felfelé vezetett, ami a gyakorlatban azt jelenti hogy eléggé kivagyok már dögölve a sok menéstől. Ha elérem a következő helyet mindenképpen tartok egy hosszabb pihenőt ami általában egy órás vagy néha még több is szokott lenni. 

Íme itt a csúcs a Nagy-hársas tetején lévő geodéziai mérőtorony amint előtűnt a fák mögül.

*********************************

Valahol a közelében pedig ott lapul az én általam keresett harmadik láda is ha minden igaz. 

Minden felé hatalmas kövek itt ott sajnos eldobott szemét kupac is. Ezt azért mégsem kellene!

És végre hosszabb keresgélés után, azt gondoltam hogy most már feladom mert úgy sem lesz meg. Végre rátaláltam egy hatalmas szikla alá rejtve és kiválóan álcázva a ládát. 

Nr.003

Logolás után  itt a sziklák közt megterítve a természet lágy ölén megebédeltem mert épen délidő volt, amit a közeli falu harangja és az én gyomrom is jelzett. Majd innen szinte végig immár csak lefelé haladva vissza indultam az autóhoz mert a sikereken felbuzdulva  úgy döntöttem hogy van még két láda a közelben amit ma meg fogok keresni.

*********************************

Hazafelé menet ép útba esett a Rózsaszentmárton szélén kiállított  E 303-as kotró gép ami az én általam keresett negyedik ládának ad rejteket.

E 303-as kotró

És rövid de alapos kutatás után előkerült a mai negyedik ládám is. Keresés közben jöttem rá arra hogy mennyire sok rés, zug, egyéb nyílás van ezen a hajón, :)

Nr.004

szép nagy vas

********************************* 

Innen tovább indulva hazafelé egy pici kitérővel jutottam el mai utolsó ládám helyszínére a Lőrinci Szent Anna búcsújáró helyhez ahol lázas keresés után megtaláltam az ötödik ládikót is.

A kápolna

Nr.005

Így ért véget az első ládakeresős napom amikor is öt megtalálásom volt egymást követően.

 

Erdei séta

Az erdőn és mezőn lakó állatok rejtőzködve élnek, sajnos e miatt érdemesebb korábban kelni hogy jó időben érjünk ki a leshelyhez. Mi Lacóval megbeszéltük hogy reggel hat órakor indulunk el de utólag beigazolódott hogy ez még mindig nem volt elég korán. Október 15 én a naptár szerint hatkor kel a nap ezért legalább ötkor de inkább fél ötkor lett volna az ideális indulás. Mire mi elértük a tisztást ahol az első fotózást terveztük már néhány őzet el is zavartunk sajnos.  :-(

Holdvilág a száraz ág csúcsán 

A szombatot megelőző napokban folyamatosan figyeltem az időjárás előjelzést mert a hétvégére esőt ígértek és a tervezett túra miatt egy kicsit izgultam. Az eső szerencsére nem érkezett meg. Reggel mínusz 3 fok volt amikor indultunk otthonról és tiszta idő. Mivel alaposan felöltöztem nem fáztam. Igaz ez még nem komoly hőmérséklet csökkenés de egy héttel előtte tíz fok, az előtt meg 16 fok volt reggelente. Ma hajnalban a tó körüli legelőt vastagon dér borította, de az erdőben a fák lombja elég jól tompította a hideget. A gyalogolás miatt egyébként is kellemes volt a közérzetem. Jól jött a kezemnek a kesztyű de miatta sikerült elszúrnom egy jó fotót mert nem sikerült kellő időben exponálnom. 

késve exponáltam

Ahogy kiértünk az erdőbe reggel mindketten óvatosan próbáltunk lépkedni a száraz avaron de ez nekem egyáltalán nem ment könnyen. Néhány héttel előtte ugyanis új bakancsot vettem ami egyébként nagyon kényelmes de csak ma volt a lábamon több ideig. Most derült ki hogy a talpa túl kemény gumiból készült e miatt minden lépéskor koppanó hangot ad a talajon. Ha az ember cserkészni megy az erdőbe nem túl szerencsés a nagy zaj keltése. Ennek ellenére mégis kijutottunk a tervezett területre ahol eredetileg a vadászlesről próbáltunk volna fotózni. De amin már említettem, késtünk és az őzek fittyet hányva a mi terveinkre már rég "reggeliztek" a les előtt. Óvatos cserkészés után mégis sikerült megközelíteni őket észrevétlenül de én addig babráltam a gépemet hogy nem sikerült az első fotóm tökéletesen. A hiba az volt hogy nem vettem le a kesztyűt és e miatt nem érezte az ujjam a gombot. Az eredményt mutatom a mellékelt képen fent.

 

cserkészés közben

A mai napom eddigi része úgy tűnik meglehetősen balul alakult. Később egy kicsit már javult a helyzet de igazán több szerencsém továbbra sem lett. Innen haladva az erdei úton úgy száz méternyire a magaslestől egy domb emelkedett amelynek túlsó oldalán, végre egy gyönyörű őzbakot sikerült be cserkésznem. Néhány képet készítettem is róla mielőtt észre vett de sajnos utána azonnal befutott az erdőbe.

Itt már észre vett.

Ezek után úgy döntöttünk hogy kimegyünk a nagy tisztásra ( mi focipályának nevezzük a szabályos méretei miatt) és ott próbálunk szerencsét. A fák mögül kinézve  láttunk is néhány szarvas tehenet legelészni a harmatos fűben de mire oda értünk vissza sétáltak az erdőbe. Nekem még ezek után is sikerült megriasztanom legalább három őzet sajnos. A réten Vártunk kb, egy óra hosszát  hátha vissza jönnek a szarvasok de ez nem történt meg. Közben az erdei úton a falu irányából jött egy személy autó is ez aztán végleg elvette minden reményünket a további sikertől. Indultunk hát tovább északi irányba és azt terveztük el hogy újabb "sötét foltokat" derítünk fel az erdő mélyén az,az olyan utakon gyalogolunk tovább amin még nem jártunk eddig. Így jutottunk el  a Rózsa-forráshoz vezető túra út egyik elágazáshoz amihez nem túl messze egy remek étkező helyre találtunk, itt aztán rögvest meg is pihentünk a jó levegőn még az étel is jobban csúszott.

barátságos pihenő hely az erdőbe

Étkezés után pedig visszafelé fordultunk mert már elmúlt délután egy óra és innen legalább jó három óra hossza kell hogy sötétedés előtt kényelmesen elérjük az autót. Nyáron amikor este kilencig is világos van ez nem probléma de ilyenkor főleg az erdőben pillanatok alatt ránk tud esteledni. Időközben elértük a volt lokátor állomás mellet lévő vaddisznós kert bekerített területét. Én arra számítottam titkon hogy majd néhány disznót sikerül lencse végre kapnom, a kerítés túloldalán de ez sajnos nem így történt.

Volt lokátor állomás

 Annyira figyeltünk befelé mindketten a kerítésen hogy legalább két alkalommal sikerült felzavarni a másik oldalunkon pihenő szarvasteheneket az erdőben. Távolról egy magányos bika bömbölt kicsit érdes hangon. De a fotózást egyikük sem vállalta, mi meg csak mérgelődtünk az újabb kudarcok miatt. Így jutottunk vissza lassan az autóhoz de ekkor már este öt óra is elmúlt. Ideje is volt a hazaindulásnak.    

 

Kálló közelében.

Az éjszaka végre két hónap után esett egy kevés eső. Ma reggel egy kicsit még borult az ég, de az előrejelzések szerint  jó idő várható. Egyébként nincs hideg reggel nyolc órakor 10 fokot mértem. Ha a szél nem fújna egészen elviselhetőnek nevezhetném a mai napot. Istvánnal megbeszéltük tegnap hogy ha nem esik az eső ma visszanézünk Kálló környékére hátha nagyobb szerencsénk lesz a fotózásban mint az előző hetekben. Most az én autómmal indultunk és már fél kilenc után javában a "tehenes-tó" mellett gyalogoltunk.

Nem tudom hogy Kállón hogy nevezik ezt a tavat de mi a rendszeresen ide járó szarvasmarhák miatt hívjuk így. A vízből kinövő nádas gazdag madárvilága már régen felkeltette érdeklődésünket, és ha erre járunk mindig áldozunk rá egy kevés időt hogy fényképeket készítsünk a tó felületén úszkáló tőkés récékről és vadkacsákról. Az éjszakai esőnek látszólag már semmi nyoma. Tovább haladva az erdő felé a távolban egy őzet pillantok meg.

 

Úgy érzem ma szerencsés napunk lesz. A megváltozott időjárást az állatok is érzik és bátrabban mozognak. És igazam is lett mert az erdőben megélénkült az élet. Utólag összeszámolva 15 alkalom volt hogy valamilyen módon kereszteztük őzeknek, szarvasoknak, vaddisznóknak, és egy rókának is az útját. Ahogy elértük az erdőt ismét őzeket láttunk egy tisztáson ahhoz eléggé távol hogy észrevegyenek minket. Úgy döntöttünk hogy szétválunk így nagyobb eséllyel tudunk majd cserkészni a fák közt. Óvatosan haladtunk előre úgy száz méter távolságra egymástól. Az erdő most kezd lassan átöltözni őszi ruhájába, ajánlom aki teheti ne hagyja ki e szép időszakot. Én közben a barnuló lombozat között valami száraz fa ágra figyeltem fel. Kissé furcsálltam is hogy az oda valahogy nem illik, miközben a távcsövem után nyúltam az ág megmozdult.

Ja akkor már tudtam hogy mit látok egy szép termetes szarvasbika pihent tőlem úgy harminc lépésre.
István is észrevette és jelzett felém hogy figyeljek mert mellette van a tehén is. Óvatosan próbáltunk mindketten takarásban maradni és közben zajtalanul fotózni őket. Szerencsénkre a széljárás nekünk kedvezett ezért sikerült néhány jó képet készíteni.

  A szarvasbika békésen pihent az erdő mélyén.

és akkor előlépett az erdőből a tehén is

  Persze az érzékszerveik kiválóan működtek a szél ellenére is és rövid úton  tovább álltak amint megérezték jelenlétünket. Folytatva sétánkat Erdőkürt irányába megbeszéltük hogy a Rózsa-forrásnál ebédelünk. Itt legalább tudunk friss vizet tölteni a kulacsunkba és szétnézünk a vaddisznós kert közelében is. A kerítésen belül sikerült is fotót készítenünk egy ott lakó disznóról, de a távolság elég nagy volt és félig takarásban is volt.

sajnos elégé takarásban volt

 Visszafelé haladva továbbra sem volt eseménytelen az utunk, az erdőt átszelő utak egyikén szarvastehén nézett velünk farkasszemet.Szerencsére  nem ért váratlanul és letudtam fényképezni mielőtt eltűnt a sűrűbe.

Volt még egy hely ahol két fiatal szarvasbika legelészett egymás mellett. Az egyik időnként hatalmasat szippantott a levegőbe. Szerintem testvérek és egy évtől nem idősebbek.  Amikor megérezték a szagunkat villámgyorsan el futottak az erdő irányába. 

 

Ekkorra már a nap lemenőben volt és szép lassan elbújt a fák mögött. Ősszel nagyon hamar sötétedik ezért mi is új élményekkel gazdagodva  indultunk vissza az autóhoz.

Rózsa-forrás

 Rózsa-kút  Erdőkürt közelében.

Reggel 7 órakor indultunk el Lacóval túrázni, elég hideg van csak 8-fok a hőmérséklet. Végül is október van, a nap már ki sütött de mégis most van a leghidegebb. Úgy látom folytatódik a csendes őszi idő ma is. Erdőkürt irányába indultunk autóval. Nógrád megye mindig is kedves volt számomra ezért is öröm hogy ma túrázni megyünk erre a környékre. A falu szép, takarosak a házak és barátságosak az itt lakó emberek is. Leparkoltunk a Téglaház utcában, majd rövid útbaigazítás után indultunk tovább gyalog nyugatnak az erdő felé. A falut elhagyva egy legelőn vágunk át. Magányos fűz mellett visz az út,

majd művelt mezőgazdasági terület szélén haladva érjük el a fákat. Itt sajnos az erdő egy nagyobb területen elvan kerítve. A figyelmeztető tábla egyértelmű a kerítésre helyezve. "Vaddisznós kert belépni tilos és életveszélyes" Ezt úgy gondoltuk illik betartani így hát a hosszabb utat választva megyünk tovább a kerítés mellett hogy megkerüljük az elzárt részt. A hőmérséklet szépen emelkedik, és a reggeli beöltözködés után most már lehet a felsőruházatunkon könnyíteni. Az első félóra után amúgy is felszerelést ajánlatos igazítani és itt a víz ivás ideje is. A kerítés mellett könnyű a séta jól kivan járva mellette az út. Egy kilométer után elhagytuk a kertet és egy jó nagy lejt után értünk el a felduzzasztott patak vizéhez. A környezet szép de maga a tó vize zavaros. Most a vízszintje alacsony de ez érthető is a több havi szárazság után. A tavat tápláló patak mellet sétálva haladtunk tovább az erdőbe.

A közelben nincs más víznyerő hely ezért tele vagyunk reménnyel hogy sikerül "meglesni egy szarvast vagy vaddisznót ivás közben a patak mellett" végül csöndben lépkedve értünk ki az Ecskendi tisztásra. 

A nap már melegen süt és gyönyörű kék az ég, egyszóval minden adott egy szép őszi fotózáshoz. Kattognak is a gépeink rendesen. A tisztáson átvágva követjük a patak irányát és csodáljuk a természet által létrehozott festői tájat. Jobbra a fák közelében egy házikó áll. Régen volt hogy valaki az ajtaját kinyitotta, hisz az előtte lévő száraz levelek és ágak sokasága pókhálóval átszőve ezt sejteti. Szerencsére erre nem járnak vandálok. Nyilván ez azért is van így mert ide csak a zárt kert megkerülésével gyalogosan lehet eljutni. A ház tornácáról vissza nézve még néhány fotót  muszáj készítenünk mert egyszerűen nem lehet betelni a táj szépségével. A rétet elhagyva ismét vissza tértünk az erdőbe és haladunk a forrás irányába.

A patak partján egyre több helyen látszódnak az erdei állatok lábnyomai. Sajnos nem volt szerencsénk egyet sem látni de egy szarvas bőgő hangja nagyon közelről hallatszott ezért igen óvatosan lépkedtünk, bízva abba hogy hátha lesz alkalmunk e királyi vadat lencsevégre kapni. A Rózsa-kúthoz (hívják még Ruzsa-kútnak is)

éppen délidőben érkeztünk  úgy hogy a kihelyezett asztalok egyikénél remek környezetben sikerült az ebédünket el fogyasztani. Iható és kiváló íze van a forrás vizének ezért ajánlom bárkinek aki erre jár mindenképpen töltse tele a kulacsát.

Csővári várrom

Első alkalommal tavasszal jártam itt, majd ismét eljöttem nyáron és most vissza tértem ősszel is de természetesen lesz még egy téli látogatásom is. Arra gondoltam hogy jó lenne minden évszakban néhány képet készíteni és ez által megmutatni másoknak is a vár-rom sajátos szépségét.

teliholdas éjszaka

Így hát készítettem is több tucat fotót. Volt egy teliholdas éjszaka amikor itt is aludtam a romok tövében hogy a hajnali napkelte és az éjszakai hold fényei sem hiányozzanak  a sorozatból.

várfal a hold megvilágításában

Hogy miért fotózok pont itt? Ez jó kérdés, talán mert kedvelem a várakat ez pedig itt csőváron remek témát nyújthat minden évszakban.

itt sátoroztam

 A szűk környezetén kívül elég kevesen tudnak a várról így a romok igaz elég rossz állapotban de még állnak. Az időjárás romboló tevékenységén kívül más egyéb károsodás alig éri,az ide látogatók pedig szerencsére nem rongálják a maradványokat.

alulnézetben

Csővár egy takaros község Pest megyében, hatvantól 40 km-re nyugatra kb. 700 lakossal. A várdombról remek a panoráma  és tiszta időben  jó messzire elláthat a szemlélődő.

Csővár

A várhoz ami úgy 2 km-re van a falutól, leginkább csak gyalog lehet feljutni biztonságosan ami szerencsére "korlátozza a látogatók számát" és növeli a környezet természetes szépségét. A mai világban az emberek kényelmesek, ha valahová nem visz autó út csökken az érdeklődés is. Egyébként piros turista jelzésen haladva is megközelíthető a rom de ebben az esetben keményebb a kaptató ezért azt csak be vállalósoknak   ajánlom. Amikor én itt éjszakáztam szeptember volt és egész hajnalig zengett az erdő a szarvasbikák öblös hangjától,ez már magában is egy szép emlékként maradt meg bennem. A másnap reggel külön érdekessége pedig az lett hogy a lefelé vezető úton  elsőként egy róka bandukolt velem szembe majd végül meglepődve  de észre vett.

róka koma

Majd ezután alig hittem a szememnek amikor egy termetes vaddisznó kezdett el dagonyázni a mellettem lévő patak vizében.  Akkor szerintem én ijedtem meg jobban mert a fényképező ugyan a kezemben volt de nem volt időm fotózni. Most az első gondolatom az volt hogy hova bújjak vagy másszak ha ez a vadkan nekem ront, de szerencsére ez szóba sem jött mert ő is észrevett és olyan gyorsan eltűnt mintha soha ott sem lett volna. A lábnyomai maradtak csak ott a patak partján.

őszi színekben pompázva

Ilyen élményekkel gazdagodva indultam haza szeptemberben csővárról. Most pedig már várom az alkalmat egy szép téli ruhába öltözött vár fotózásának is.

ősz

A Mátra délnyugati lábánál

Nagy-hársas hegy

Ha túrázni megyek általában már előtte néhány nappal kigondolom a leendő útvonalat. Mivel a Mátra vonulatai vannak hozzám a legközelebb így természetes hogy leggyakrabban ide visz az utam is. Nincs nehéz dolgom mert akár autóval akár kerékpárral de még gyalogosan is  néhány perc alatt eljutok a Nagy-hársas hegy délnyugati lábához hogy sokadszorra is neki vágjak egy kiadós túrának.

Tavaszi hérics

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, de ha nekem kell választani köztük én a tavaszt és az őszt szeretem a legjobban. A hosszú hideg téli hónapok után jó ismét kiszabadulni az ébredező természetbe, ahol szirmait elsők közt kezdi bontani az Ibolya és a Salátaboglárka. Ilyenkor elég egy kis szél fuvallat ahhoz hogy az egész erdőt átlengje a szőnyegszerűen elterülő ibolya kellemes illata.

Erdei ibolya

A védett virágok közül elsőnek itt nyílik áprilisban a Tavaszi hérics és a Fekete kökörcsin, de követi a sorban őket a Nagy ezerjófű és a Bársonyos tüdőfű valamint a Bíboros kosbor is, de a Lila ökörfark kóró és az Apró nőszirom sem vár sokáig mert májusban pompázva lepi el a hegy déli oldalán lévő tisztásokat.  

Fekete kökörcsin

A tavaszi nap melege előcsalogatja  téli rejtekükből a muflonokat is hogy újszülött bárányaikkal együtt  élvezzék a nap simogató sugarait a hosszú és hideg téli hónapok után. 

Hétvégi barangolásaim

A muflonok itt a hegyen nagy számban élnek és elsősorban a téli hónapokban nyájakká csoportosulva járják az erdőt, akár 50-100 egyed is lehet egyszerre egy ilyen társulásba. Táplálékukat főleg lágyszárú növények és füvek alkotják de a vadászok segítségére is szükség van a télen amikor kevés az élelem. Ilyenkor rendszeres az etetés a számukra kihelyezett vadetetőknél.

Ha én kint járok az erdőn, muflonnal biztos hogy minden alkalommal találkozok a túráim során.