Naplómból másolva

 

Ma kint jártam az Apci-hegyen. „Ez a mi Somlyónk” 

Mivel hogy tőlünk gyalog távol van ezért természetesen autóval közelítettem meg. Persze a távol az relatív fogalom hiszen nem egyszer sétáltam már ide tényleg gyalogosan is de, több alkalommal motorkerékpároztam is idáig. 

Ma inkább az időm rövidsége miatt választottam az autózást. A hegy déli lábánál kerestem parkoló helyet és innen gyalog mentem tovább egészen a hegy csúcsáig.

 Az idő hideg az enyhe szélmozgás miatt kissé kellemetlen is. Gyengén fagyos a talaj ami pont jó hiszen a sár így nem zavaró tényező. A szél fent a csúcson még zavaróbb és a párás levegő sem könnyíti meg a szép kilátást. 

Útközben nem találkoztam senki ember fiával viszont néhány őz azért keresztezte az utam, minden bizonnyal én riasztottam meg őket. 

Készítettem néhány képet is inkább csak a tájról és a távoli Rózsaszentmártonról.

Ma a Minolta gép van velem ő még nem digitális ezért az előhívásig nem tudhatom hogyan sikerültek a fotóim. Máskülönben azért van egy konkrét célom is ma ami már több alkalommal is ismétlődik, hozzáteszem mindig sikertelenül. 

Tehát ez idő tájban nyílik itt a hegy keleti oldalán a Tarka sáfrány ami védett növényünk és a jelek szerint már ki is halt hiszen én még csak egyszer láttam több évvel korábban, amikor is fényképező nem volt nálam. Mostanság pedig hiába keresem, kutatom úgy tűnik, hogy soha többé nem bukkanok már rá. 

Meglehetősen sok fa ki van dőlve az erdőben a szeles idő következtében, ezért ajánlatos figyelmesen közlekedni a fák közt, hiszen bármikor újabb kidőlés történhet ami igen veszélyes tud lenni. 

Közben a vadetetőhöz érkeztem, látom, hogy cukorrépával van feltöltve ami igen tápláló csemege az őzeknek, szarvasoknak, vaddisznóknak, és muflonoknak is.

 Egy madár talán Fakopáncs fáról fára kísért útközben majd időközben valahol még is csak tovább szált így maradtam egyedül a hátralévő időben.

A mai napi túrám szép volt, hó mentes és remélhetőleg egészséges is.