Naplómból másolva

 2005.február 26. szombat

Az időjárásról annyit hogy enyhe így február vége előtt és saras.

Kint jártam a Somlyón délután. Az autót Apcot elhagyva most a buszfordulónál hagytam ez meglehetősen biztonságos helynek számít ezért is döntöttem így.A mezőgazdasági területen indultam el a csúcsra. Elképesztően nagy a sár nem is igazán sikerült kikerülnöm de próbáltam a szántás szélén úgy lavírozni, hogy minél kisebb mértékben legyek sáros.

Voltak hófoltok az árnyékosabb részeken ezt kihasználva emelkedtem fölfelé. A magaslest elérve már könnyebb lett az útvonal hisz innen már a fenyvesben tudtam tovább sétálni. 

A korábban lehullott hó vastagsága itt még helyenként elérte az 5 cm vastagságot is, de nem volt zavaró, az enyhülés miatt még ropogó hangot sem adott a lépéseim alatt. 

Ilyenkor a hóban remekül lehet látni az erdőben zajló élet nyomait. A máskor láthatatlan lépések itt megelevenednek és nyitott könyvként lehet olvasni a nyomokból. Nincs ilyenkor titok hisz a hó mindent megmutat az érdeklődőnek.

Ezen a részen rajtam kívül más ember nem is járt korábban, csupán az erdei úton volt egy lefelé sétáló bakancs nyom pár. Amint elértem a csúcsot viszont meglepetés ért hiszen az erdőben az úgynevezett Boszorkány sziklák tövében valakik bográcsoztak. Látni ugyan nem láttam őket de a hangjuk messziről hallatszott, illetve a friss étel illata is szált a levegőben. Nyilván egy másik irányból közelítették meg a csúcsot ( Apc felől a nyugati oldalról ) csak is hisz ezért nem volt lábnyom az én irányomból.

 Azt tudni kell, hogy az erdőben tovább marad meg a hó és a fák remekül marasztalják is ameddig csak lehet, de ennek ellenére is a nyugati oldal az ami a leg melegebb hisz a délutáni napfény itt érvényesül leginkább. Az északi oldal pedig éppen az ellenkezője, hisz téli időszakban akár több hónapig is elkerüli az erdőt a napfény. Ezzel összefüggésben megtörténhet, hogy szélsőséges esetekben még áprilisban is találhatunk hófoltot az eldugott északi zugokban.

Tarka-sáfrányt nem láttam útközben igaz a hó vastagsága ezt nem is tette lehetővé. Az északi részen annyira fagyos volt az idő, hogy a hó teljes mértékben megtartott, ellenben a déli oldalon ahol inkább kásás jellege volt.

Az út folyamán láttam egy őzbakot, továbbá több helyen fácánok tarkították az erdőt. Az etetők mindenfele meg vannak töltve ebből adódik, hogy a vadászok szorgalmasan járják a vidéket és gondoskodnak a vadállományról.

Még egyszer visszatérve az időjárásra, lehet mondani, hogy tiszta volt ennek ellenére kevés fotótémát találtam ma. 

Hazafelé a keleti oldalán sétáltam a hegynek vissza az autóig. Egy rövid szakaszon már inkább az országúton, hogy koptassam a bakancsomról a sarat.

Összefoglalva a délutánt, ez is egy szép túra volt így február vége felé.