Hónapok óta kerülgetem ezt a hatalmas a nyilvánosság elől elzárt
titokzatos kertet. Ősz óta sokszor megfordultam a kerítése tövében és sóvárogva,
kíváncsian figyeltem a túloldali rejtett világot. A sűrű erdő miatt soha sem
sikerült eddig megtudnom mi rejtőzik a fák takarásán túl.
Ha elérhetetlen valami annál jobban vágyik rá az ember. Én is
próbáltam a lehető legtöbb módon megtudni mindent erről a kertről.
Sokat segített a Google amivel műhold képet töltöttem le róla, Vaddisznós kert de mások beszámolóit és
fotóit nézegetve lassan ki alakítottam egy képet magamban amiként elképzeltem a
benti világot.
Miután ősszel már egyszer beszéltem az erdésszel Erdőkürt - Ecskendi erdő most elérkezettnek,
látom az időt hogy engedélyt kérjek a kert meglátogatására. Rövid egyeztetés
után meg is kaptam a lehetőséget, hisz márciustól vadászati tilalom van az ország
egész területén így reggel 8:00-tól
délután 16:00-ig amíg a kertben úgyis favágók dolgoznak én is beléphetek velük
a területre.
A kaput elhagyva lassan sétálok befelé a kert belsejébe. Az út
mentén keskeny patak csörgedezik. A vize még most is jeges, hiába a márciusi
enyhe idő itt még a jég alig olvadt el.
Közben fent az ágak közt egy mókust pillantok meg amint fáról fára
ugrálva kísér az erdő széléig.
A kert gyönyörű olyan amilyennek képzeltem, sőt még annál is
szebb.
Kiérve az erdőből egy nagy tisztásra jutottam. Ez egy igazán
lenyűgöző hely A réten több faóriás is áll egymástól távol, de meghatározóan a
táj hangulatát fokozva.
Elszórtan takarmány bálák, amikre az állatok ellátása
miatt van szükség. És több magasles is, amiről biztonságosan és nagyon jól
megfigyelhetők zavartalanul az állatok.
Rövidesen a legjobb helyet elfoglalva várakozok egy magaslesen
ülve ahonnan minden irányból kiváló a kilátás. Jelenleg tiszta a levegő sehol
semmi nem mozdul az erdőben,így kényelmesen meg is tudok tízóraizni a magasban.
Rövidesen azonban a favágók autója bukkan elő a fák közül, aminek
a hangját már elég jól meg ismerték a vaddisznók ezért azt remélve, hogy most
is etetés lesz a kocsiról csoportosan kezdtek futni az erdei jármű után.
Persze csak hiába való volt a rohanás, de én
kihasználva a lehetőséget szerencsére sok szép képpel lettem gazdagabb. Az
állatok itt a zárt kertben sokkal jobban megszokták az emberek jelenlétét, és
hogy nincsenek kitéve külső hatásoknak, mint orvvadászat, vagy kóbor ebek támadása nagyon jól tűrik az ember jelenlétét egy bizonyos határig.
Ez kb. 30-tól
100 méterig lehet megtartani, ami miatt remek igazán kiváló képeket lehet készíteni
a mindennapi életük egyes eseményeiről.
Én most éppen egy muflon csoportot figyelek amint kiléptek a fák
takarásából, nagyon szép kosok egy bandában gyönyörű fejdíszekkel ellátva.
Majd egy másik irányból termetes vaddisznó közeledik felém, hogy a
közelben lévő pocsolyából csillapítsa szomját. Amint azonban észrevett azonnal
sarkon fordul, és hangos prüszköléssel ront vissza az erdőbe.
Nem baj, mert egy másik irányból újabb vadkan közeledik, ami
egyenesen a közeli dagonyához ment és a hideg ellenére is remek fürdőt vett a
sáros iszapos vízben.
Szóval eseményben nincs hiány, csak az idő nagyon rohan hisz
mindjárt 16 óra nekem meg menni kell kifelé a kertből, ha azt akarom, hogy
máskor is szívesen látott vendég legyek itt.
Visszafelé tehát a patak medrében sétálva igyekeztem a kijárat
felé, hogy minél kevesebb állatot riasszak meg a jelenlétemmel. Egy
vízbe fagyott róka tetemet
azért még találtam
a kijárat közelében, amit le is fényképeztem, hogy mi okozta a vesztét az soha
sem fog kiderülni.
Mire kiértem a kapuhoz a favágók is végeztek mára így éppen időben
hagytam el a kertet.
folytatás következik….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése