A tavasz végre megérkezett

Napközben ma ismét láttam a "Vidrát". A horgász-tavak mellett lévő ülepítő tóban immár harmadik alkalommal volt szerencsém megpillantani, ezt a különleges vízi ragadozót. Most is mint máskor éppen úszott a túl part irányába.

Ilyenkor úgy érzem hogy incselkedik velem.  Remekül ráérez hogy mikor nincs nálam a kamera.  Azt mondják egyébként hogy valóban vannak ilyen intelligens állatok. Nos ez a Vidra biztos hogy, intelligens ezt ki merem jelenteni bátran. Olyan sokszor látott már a víz közeli rejtekéből, amint épp őt kutatva nézelődök, hogy lassan már hozzátartozhatok a táj képhez. 

   

"Nos ilyen az én kapcsolatom a vidrával" 

Magyarországon az állománya egyébként meglepően magas, világ viszonylatban is itt nálunk a legelterjedtebb az egyedeinek száma. Ennek ellenére is szigorú védelmet élvez és az eszmei értéke meghaladja a 250 000 Ft is egyedenként. Ők Inkább éjszakai életmódot folytatnak,  ezért is oly nehéz nap közben velük a találkozás. Itt az ülepítő tó körül is otthonra lelt egy pár de lehet hogy több is található. Ezt a hal állomány fogyásából lehetne jól ki szűrni, de erről sajnos nekem nincs információm.  És hogy hol laknak?  Ez pedig szintén egy rejtély. De gyakran keresnek olyan helyeket ami víz közeli, esetleg két bejáratú vagy legalábbis  víz alatti a megközelítése is van. Mint pl: egy korhadt öreg fa amely félig meddig a vízben áll,, és a törzse üreges. Ez persze csak egy lehetőség a sok közül de a szemléltetés miatt, minden képen érdemes meg említeni. 

A lényeg a következő.  

Annyira diszkrét életet folytatnak hogy inkább csak a hátrahagyott nyomaik árulkodnak  az itteni létezésüről. 

(pl. az ott hagyott ürülék a, hal illetve béka maradványok nyomai, szóval minden amit nem fogyasztanak el).

Van erre vizes terület bőven, hisz több egymástól elkülönült tó és folyó is található itt.

Erre folyik a Zagyva, a Szuha, 
és két horgász tó is található egymás közelében, valamint itt erről a vízről sem feledkezzünk meg ahol jelenleg tartózkodom. Ha egy Vidra territóriuma 5 és 15 km közt változik, akkor bizony bőven akad neki mozgás tere. 

És ha véletlenül nincs hal, vagy béka, mert pl: befagyott a víz én már hallottam olyan legendát is hogy képes betévedni a falu széli házakhoz is hogy az ott található baromfi állományt dézsmálja meg. Nos ez tényleg csak egy szó beszéd, és nem tudom alá támasztani a valódiságát, de ha már beszélnek róla, talán még lehet is némi alapja.

"A sok negatív hír ellenére ami róla szól, mégis azt kell mondani hogy egy kedves szeretni  való, állatként mutatja be a média.

(kérdeznénk csak erről meg a békákat és a halakat) 

  

A jelek szerint megérkezett az első Bölömbika is.  A hideg hónapokat valahol Afrikában töltötte, de ma már itt nálunk építi új fészkét, vagy tatarozza az elmúlt évben hátra hagyott régit. 

A nevét jellegzetes mély (hajó kürt szerű) hangjáról kapta. És e mély hangot ma már többször is megszólaltatta  a nád sűrűjéből.  

Egy szomorú érdekességet is meg kell említenem, idén januárban amikor itt jártam a tó parton, rövid pillanatra akkor is láttam egy itt maradt madarat  ami az akkori jeges hideg és kietlen időt, próbálta túlélni. Nos úgy sejtem hogy ezt nem igazán sikerülhetett neki. 

Ugyanis minimálisra csökkent táplálék utánpótlás hiányában erre sok esélye nem is lehetett. 
Sajnos időnként ez is meg történhet .Talán amikor a társai elindultak dél felé ő még gyengélkedett 
(ennek bármi is lehetett az oka, de említek vagy két lehetőséget hogy mi marasztalhatta itt akaratán kívül. /egy ragadozó madár megtépázta vagy róka támadás érte, esetleg késve született, szóval ilyen apró okok tarthatták itt a télre) ezért nem tudott vállalkozni a hosszú útra, és itt ragadt nálunk. 

Nagy szerencse kellene egy ilyen zord évszaknak az átvészeléséhez még itt nálunk a Selypi-medencében is.     

Ma viszont szokatlanul jó idő van, de nem az évszakhoz képest, hisz március 17-én ez már lehetne természetes is, de néhány évvel korábban még hó akadály nehezítette a közlekedést az ország nagy részén március közepén. 

Ma csak az előző hideg napok tükrében merem állítani hogy remek nap van. 

Talán ezért is bújt ki  földalatti fészkéből a Mocsári teknős is hogy a zord telet feledve jól átmelengesse a páncélját.

A zöld varangyok is megszólaltak, igaz nem sokat de egy-egy brekk, már elhangzik oda vissza tőlük. 

Ma mintha egy nyári délutánba csöppentem volna. 
Kék az ég a tóban egy hattyú pár úszkál, és a távolból harang szót hoz felém a lágy tavaszi szél. 

A Szürke gém pár is szorgalmasan ténykedik. Éppen fészket építenek amint látom, de lehet hogy csak a meglévőt csinosítják. A nád óvó, védő takarásától ezt innen most nehéz meg állapítani.

A vízparti bokrok körbe,körbe ugyan látszólag még csupaszak, de a duzzadó rügyeik és az alj növényzet gyorsan serkenő hajtásai,  már elárulják hogy

"A tavasz végre megérkezett"